Vastagon és a nagycsoporttól kezdve folyamatosan megvezetjük őket. Nem mondjuk el nekik, hogy itt nincs semmi, amit látnak maguk körül az egy illúzió se, nem mondjuk el nekik hogy egy pont nem sok, de annyit se vegyenek komolyan belőle, mert ennek holnapután kis kedden úgy lesz vége, hogy emlékezni se fogunk rá, nem mondjuk el nekik, hogy magukra figyeljenek, mert az a mérce, mert az összes többi egy hülye ganéj blöff - semmi más - mért vezetjük bele őket is ebbe a kretén lila holgramba, miért Luca, miért csináljuk ezt velük? Nyilván nem a Te dolgod lenne de minden férfinak elszántan és végtelenül határozottan bele kéne állnia ennek a tisztába tevésébe. Mindegyiknek...
Amit Bendell mond arra egy-két éves koruktól kéne tanítani a gyermekeinket vagy hamarabb mert valószínű hogy már az is késő. Az lenne becsületes tiszta vállalható viselkedés velük szemben az összes többi akkora aljas ganéj gonosz hazugság hogy a pöcegödörbe kéne fojtani minket érte. Ha a civilizáció összeomlik nekik kell hallaniuk róla először hogy legalább őket ne szippantsa be az a káprázat amelyben mi az egész életünket leéltük - sajnos...
Lehet hogy ebben tényleg fel fogok morzsolódni lassan, de nem érdekel az sem. Már otthon kéne lenni, de még sehol nem vagyok, nem tudok elmenni az irodából, nincs erőm összepakolni, azt hiszem csak a kilenc órás buszt fogom elérni. Nem tudom mi lesz velem, de hazudni nem fogok, és ami jön ki belőlem azt nem fogom visszatartani, csak azért mert ronda. Majd a Te könyvjelzőid szépsége kiegyensúlyozza, én rondát alkotok, Te szépet, lesz ez is az is a világban nekünk köszönhetően...