Amit a civilizált ember csinál - hogy a Föld kincseinek felélésére alapozva épít egy látszólag valamennyire rendben lévő, felületes szemlélő számára még itt-ott fejlettnek is mondható, de a Föld kincsinek véges volta miatt semmilyen távlattal nem rendelkező és valójában pont ezért azon nyomban össze is omló globális társadalmat - az egyszerre észbontó ostobaság és felfoghatatlanul aljas viselkedés, aminek nem csupán egyes részleteivel, hanem az alapjával is óriási probléma van, miközben a másik dolog, hogy mi ebből az egyszerre észbontó ostobaságnak és felfoghatatlan aljas viselkedésnek a valódi természetéből, semmit nem vettünk észre, szemrebbenés nélkül váltunk az eltévelyedés közszereplőivé ugyanúgy, mint bárki más, álltunk bele pillanatnyi hasznot húzni, sikert elérni, és a sikerért persze óriásit hazudni, hát, az meg a mi személyes kudarcunk, illetve mindenkinek a magáé.
Mindez nyilván azért történhetett meg, mert eredendő, születésünk kori, tiszta, emberi természetünket a környezet felcseperedésünk ideje alatt módszeresen nyírta bennünk, fojtotta, rombolta minden létező módon, és helyette ránk épített egy műszemélyiséget, egy álegot, amely ezt a színfasiszta rendszert kiszolgálja cserébe azokért a pillanatnyi előnyökért, amelyet az utóbbi juttat neki - valljuk be nyugodtan, hogy ez történt, és ennek az aljas megvezetésnek a levezénylésében pont az értelmiségi elit járt élen, pont ők - vagyis többek között én magam is - tehát mi voltunk a fő sumákok.
Amikor az ember az életének ezt a végtelenül nyomorúságos és egyedül a mínusz végtelen kifejezéssel közelíthető színvonalát, illetve minden nemű színvonalnak a teljes hiányát észreveszi, akkor azon kívül, hogy nekiáll zokogni, és abba se hagyja egy hétig, tulajdonképpen nem tud túl sok mindent tenni, hiszen azokat a képességeit, amelyekkel ezen a fasiszta rendszeren kívül is meg tudna élni, rég elvesztette, illetve eszébe se jutott kifejleszteni, viszont ebbe a felsülésébe még sem nyugodhat bele, ha nem akarja, hogy az élete csupán az elrettentő példák milliárdjainak az egyike legyen.
Először is nagyon gyorsan el kell kezdeni a fasizmusából kivezető utak keresését mindenkinek, fizikálisan és mentálisan is el kell kezdeni a süllyedő hajótól való eltávolodást, ki kell válnia abból a korrupt közegből, amelyben eddigi életét leélte (és olyan értelemben mindegy, hogy meddig fog eljutni, hogy a legkisebb eredmény is számít ezen a téren, a nullánál legalább egy picivel minden több), másodszor pedig be kell fejeznie azt a gyermekeknek és a fiataloknak való folyamatos és nagyon ganéj hazudozást, amelyet eddig ő is művelt, és amellyel a társadalomba történő beillesztésük érdekében a saját gyermekeit is átverte ugyanazon a tudatvesztésbe vezető kiképzésen, amelyen saját maga is végig ment, ha meg valaki azon szerencsések közé tartozik, hogy saját gyermekei nincsenek és ezért ezt a felfoghatatlan gaztettet nem követte el, akkor segítsen a gyerekeseknek, akik most óriási szarban vannak.
Ehhez az út az ember eredeti, születéskori, valódi személyiségének az újra felfedezése, szívbéli vágyainak a megértése, és azok kielégítése, az ahhoz szükséges belső fókusz folyamatos gyakorlása, a neki való engedelmesség, más szóval a szentté válás, de nehogy valaki most azt higgye, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, hiszen minden valamire való szellemi hagyomány erről szól - az önismeretről, a belső én felfedezéséről, a belső én vágyainak a megismeréséről és azoknak a vágyaknak a teljesítéséről.
Hiszen az ember belül nem az a ganéj fasz vagy hülye picsa, akit ez a társadalom csinált belőlünk, az ember belül egy szellemi, angyali, isteni, kozmikus lény, a benne rezgő energiák ugyanazok, amelyek az egész világmindenséget formálják, átjárják, a változásait irányítják, a hőjét táplálják - az ember léte egy olyan folyamat, amely a saját teljességére törekszik, az ő teljesség pedig az egész lét teljessége is egyben. Utóbbi szavak nyilván nem könnyen érthetőek, de nem is ésszel kell felfogni őket, hanem szívvel kell rájuk érezni, arra pedig, hogy az utóbbi lehetséges, számtalan bizonyíték van, naponta számtalanszor ér olyan élmény mindenkit, amelyek alapján ezeket a misztikus tűnő szavakat bárki elkezdheti megérteni, csak eddig nem figyelt oda eléggé ezekre az impulzusokra, de gondolom, hogy mostantól majd fog.
Eddig egy csomó pozitív kényelmi/fizikai és/vagy érzelmi/esztétikai tapasztalatot szereztem ugyan, de nem jogszerűen történt ez, mert a szerves egységből, a belső vonulatból kiszakított módon jutottam hozzájuk, miközben nem mellesleg egy csomó nem újratermelődő erőforrást magam is elfogyasztottam, vagyis irtózatos mennyiségű kárt tettem ezen a bolygón. A legkevesebb, hogy ezt felismerve most már igyekszem jóvá tenni a mulasztásaimból annyit, amennyit még lehet, igyekszem a világra a belső látással nézni, igyekszem a belső hangot meghallani, és a belső ember szándéka szerint járni el majd akkor is, amikor ennek a viselkedésemnek súlyos, fájdalmas, életveszélyes vagy akár halálos következményei lesznek. Utóbbi most picit drámainak tűnhet, de ha az ember egy kicsit belegondol abba, hogy milyen helyzetek állhatnak elő hamarosan az összeomlás előre haladásával párhuzamosan, akkor azért bárki beláthatja, hogy minimum jobb készülni rá - egyébként én szeretném is, mert azzal valamit talán tudnék törleszteni, de erre még lentebb visszatérek.
Amit a civilizált ember tesz, az nem valódi teljesítmény, ahogy a civilizált ember él, az nem valódi élet. A civilizáció rossz és mi is rosszá váltunk tőle. Ezt be kell ismerni és akkor talán valamit még meg tudunk menteni. Ha ezt nem ismernénk be, akkor nekünk tényleg annyi lenne, és nem csak orvos biológiai értelemben, hanem úgy is hogy az életünk nem ért egy lyukas garast sem - az pedig még a halálnál is nagyobb baj lenne. A civilizáció rossz - a mi belső mély valóságunk jó, de azt hagytuk elveszni, hagytuk hogy a civilizáció betemesse bennünk. Hagytuk elveszni azért a nyalókáért, amellyel a civilizált társadalom megkínált minket, vagyis egy mérhetetlenül aljas dolgot tettünk, egy tál lencséért hagytuk elveszni az örökséget - hát ez az igazság fog kiderülni nagyon hamar a most következő rendkívül szomorú események tükrében, vagyis sokkal jobb ha magunk ismerjük be még mielőtt az élethelyzetek a képünkbe mondanák. El lehet engem hallgattatni, persze, de akkor helyettem a kövek kezdenek el majd beszélni...
Mi mostanra angyalok lettünk, ezért mi már tudjuk, hogy mi jöhet ki abból, ha valaki a legfontosabb dolgokkal egyáltalán nem foglalkozik. Mi angyalok vagyunk, minket már nem érdekel a felszín, a mély vonulatra figyelünk, tudjuk, hogy az a meghatározó, tudjuk hogy az számít leginkább, tudjuk, hogy amit ott elmulasztunk észre venni, azt semmilyen tudománnyal művészettel vagy akár vallás gyakorlással se tudjuk pótolni. Mi angyalok vagyunk, olyanok, akik szeretnének együtt működni a mindenség legmélyebb, legmeghatározóbb erőivel, olyan lények vagyunk, akiknek semmi más vágyuk sincs már. Tudjuk, hogy minket megölni se lehet, mert ha a testünket baj is éri egyszer, mindazokban a impulzusokban, amelyeket addig adunk másoknak, a szellemi energiánk, a hullámaink tovább fognak terjedni, és fogják kelteni az ébredéshez, az ember magához téréséhez szükséges világosságot. Az angyalságban nincs semmi különös, az angyalság az ember alapállapota, egy szolgálat, az ember mindig is kozmikus lény volt, csak egy ponton lemondott a távlatairól, de egyszer majd észre fogja venni, hogy ez mekkora hülyeség volt, és vissza fog találni igazi önmagához. Addig is segítsünk neki, mindenkinek, illetve akinek csak tudunk, hogy ez minél hamarabb megtörténjék. Az angyalnál, aki bennünk lakik nem fontosabb senki és semmi - vigyázzunk tehát nagyon rá, a szemünk fényénél is jobban! Angyalhoz méltó nyugalommal, hittel és bátorsággal kell tenni a dolgunk - ezt ne felejtsük el soha! Korábbi életemet mára teljesen elvesztettem, remélem, hogy még időben, remélem, hogy még fogok tudni korrigálni.
A hamarosan érkező kataklizmában - amely lehet globális környezeti katasztrófa, lehet harmadik világháború, lehet egy világjárvány, de a legvalószínűbb, hogy ezek együttese jön majd el nem sokára - nagyon sokan meg fognak halni, valószínű, hogy azok közül is, akik most ezeket a sorokat olvassák, sőt, remélem, hogy én magam is, mert egy olyan here élet után, amely eddig mögöttem van, úgy lenne igazságos. A legkevesebb, hogy én is elszenvedjem azokat a fájdalmakat, amelyeket miattam majd a gyermekeimnek is kell, vagy valami ahhoz hasonlót legalább. És még akkor sem fogok tudni mindent törleszteni, mert én 30 éven át úgy éltem, mint egy kényúr, ezt a mocskot már akkor sem lehet lekaparni rólam, ha eleven nyúznak meg és utána még egy tüzes kemencébe is behajítanak. Nekem most már csak az a célom, hogy ne teljesen üres kézzel kelljen odaállnom a tükör elé majd. Ugyanazt a bért kapják azok a szőlőmunkások is, akik csak az utolsó egy órát dolgozták végig, mint azok, akik reggeltől estig szüreteltek. Úgy emlékszem legalábbis, hogy ez valahol le van írva tisztán...
From now on i'd like to live from my true inner self, from the only personal reality who brought me here to planet Earth as long as it is necessary for the accomplishment of all the jobs prescribed and attributed to me in the book of life and suffer a pretty painful death afterwards - somehow i have the feeling that is the only way to make my story complete and round enough...
----------------
A kellemetlen dolgokkal való szembenézés elől menekülő gyáva ego eddig ki tudta tolni a civilizációra és a távlatára (vagy inkább a távlattalanságára) vonatkozó alapkérdéseket egy beláthatatlan távoli jövőbe de bizonyos események kezdik a harcállásait felrobbantani - egyre több ember érez rá arra, hogy ez eddig se volt egy jó viselkedés a részünkről, az idő múlásával, a válságjelenségek szaporodásával párhuzamosan pedig ez a hárítás egyre abszurdabbá fog válni. Igen most még elég szokatlan, hogy valaki ilyen mélyre megy a kérdéseivel, de ez csak ma van így, mert a körülmények előbb-utóbb mindenkit rá fognak kényszeríteni arra hogy ilyen kérdéseket feltegyen és végig is gondolja a rájuk adható lehetséges válaszokat. És minél hamarabb oldja meg valaki ezt a házi feladatot, annál jobb, mert annál kisebb kárt tesz addig - utána meg vélhetően még kevesebbet. Nem kell rám furcsán nézni azért, mert letértem a főútról, azokra kell furcsán nézni, akik még mindig úgy gondolják, hogy nincs itt semmiféle hegyi ösvény, amelyen járni kéne. Ők azok, akik a legkevésbé sem értik meg, veszik komolyan a mostani helyzetben rejlő üzenetet, ők azok, akik le fognak maradni, ők azok, akiket tényleg készületlenül fog érni az összeomlás. Ne legyél köztük, a gyermekeid meg pláne ne, ők értsék meg mélységében is, hogy mi és miért történik, és adjanak rá becsületes választ, nekik könnyebb, mint nekünk, mert az ő egészséges, valódi énjük még nincs olyan mélyre temetve, mint a miénk. Ha tisztán, becsületesen beszélünk velük, hamar meg fogják érteni, hogy miről van szó, és fogják hozni azt, amit nekünk sokkal nehezebb előbányásznunk, mert sokkal több időt sokkal mélyebb becstelenségben töltöttünk el, mint ők...
Instead of the superficial and artificial ego which this society, our parents, our teachers, our priests have built upon us, take your original, pure, childish being very seriously, pay attention to him constantly, take care of your relation with him, no matter what pain and what shame you will feel first (because you have neglected him up to now) let him be in the focus from morning wake up to evening fall asleep since very soon he will be the only one whom you can count on, because all the currently availble standards and safety illusions you trust today will vanish, because most of the people around you will lose all of their senses, they will get crazy, some of them might help you a little but surely less than you'd like to, you will have to help others much more than the amount of support others will give you. That most real being within you will be the key and your community with him, not necessarily to your survival but at least to the survival of some others, that of your children for example, you have still some time to restore your comitment to her, but not a lot, since the storm is coming. And teach the same thing to your children - otherwise your life and their lives will have been in vain too.
Már a szüleinknek is arra kellett volna tanítaniuk minket hogy vigyázzatok mert ez egy nagy lufi csak amely még a Ti életetekben kipukkanhat. Lehet tanulni akár zenélni is de ezt tartsátok szem előtt állandóan soha ne felejtkezzetek meg róla. Ezt kellett volna mondaniuk folyamatosan amíg meg nem értjük de ha ők elmulasztották akkor legalább nekünk kellett volna ezt észrevenni korán és nekünk kellett volna beszélnünk a mi gyermekeinknek róla ha már voltunk olyan felelőtlenek és világra hoztuk őket..
Eddig masszívan bukásra állunk - Te is és én is. Eddig egy fasiszta társadalom normális tagjai voltunk sajnos és a gyermekeinket is ugyanerre neveltük - ez eddig egyes és lassan be kéne ismerni és nem örülni annak hogy akolitus lettél meg annak se hogy fokolárosok voltunk. Mert mind a kettő szín tiszta nulla annak fényében hogy mit nem vettünk észre és mekkorát hazudtunk a gyermekeinknek..
Nem egy buborékban kell most pihengetni hanem ezt a benézést beismerni és utána elkezdeni jóvá tenni és utána meghalni becsületesen lehetőleg nagy szenvedések közepette ahogy már írtam is. Kérni kell a kegyetlenül fájdalmas halált és nagyon örülni majd ha megkapjuk ha érdemesnek találtatunk rá - pont. Illetve nem pont mert nem a halál a lényeg hanem az élet. Mert aki egy ilyen halált már most elfogad valamennyire sőt kéri az képes lesz addig egy kicsit már félelem nélkül élni (még akkor is ha a vérrel verejtékezés még előttünk áll) és felszabadítani magában olyan szellemi energiákat emiatt amelyek egyébként letapadva maradnának az idők végezetéig, felszabadítani magában olyan szellemi energiákat amelyekre a világnak az emberiségnek a mai tökéletes zsákutcájában szüksége van hogy ne pusztuljon el ott egészen, hogy maradjon hírmondó, aki tovább viszi az egésznek a legmélyét és abból a mi kudarcunk tanulságainak fényében fakadhat majd egy új egy teljesebb egy valóban élő valóság és igazabb emberi közösség is akár. Erre a világhelyzetre ami most van más válasz nem létezik - most a pont.