Nutella

Nagyon nehéz helyzetbe hozta magát az emberiség, mert függővé tette magát olyan külső feltételektől, amelyeket hosszabb távon képtelen fenntartani. És most hogy erre lassan kezd rádöbbenni, vakaródzik és kitalál mindenfélét kínjában, például kitalálta az elektromos autókat meg a szélerőműveket, meg kitalálta a klímafreskót, de egészen nyilvánvaló, hogy az alapbajt ezek az eszközök nem fogják megoldani. Meg az se fogja megoldani, ha nem eszünk soha többé nutellát (ami egyébként egy nagyon üdvös elhatározás), mert egyszerűen annyi mindenről amennyiről kéne, képtelenek leszünk lemondani. 

Akkor mi a megoldás arra a helyzetre, ami most előállt, illetve az látszik, hogy hagyományos értelemben megoldás nincsen, de valamilyen választ akkor is kell adni rá, mert az nem lehet, hogy rendezzünk egy búcsú bulit és utána haljunk meg, az nem lehet hogy innen út nem vezet tovább. Szerintem pont az a válasz rá hogy akkor most ezt az összeomlást amelyet az emberiség élén a nyugati szubkultúra főmajmával kikényszerített valahogy elszenvedjük és utána abból a szenvedésből igyekszünk újjá születni vagy inkább azt elérni, hogy valakik, pár kiválasztott túlélő szülessen újjá tőle tényleg.

Én most nem tudok mást elképzelni, és innentől kezdve mindent ennek az egy célnak kell alárendelni az életünkben, hisz az összes többi célért, amelyek teljesen hamis célok voltak egyébként, már rengeteget tevékenykedtünk, ezért viszont még semennyit. És hogy kell ezért a célért tevékenykedni? Hát úgy hogy az ember először is beismeri a hibáját, utána pedig nekiáll azt kijavítani. Beismeri hogy teljesen illegitim forrásokból merített miközben fejlődött, beismeri, hogy a technikai fejlődés mellé oda kellett volna tenni egy személyiségfejlődést is, és akkor az előbbi nem szállt volna el úgy, mint a héliummal töltött lufi, beismeri, hogy miközben a könnyű, látványos sikert hozó területeken szárnyalt, a mélyemberi képességeit el se kezdte fejleszteni, sőt kurvára leszarta őket (bocsánat, nincsen jobb szó rá), kapcsolatát önmaga mélyrétegeivel teljes mértékben elhanyagolta, azok a kapcsolatok ugyanis gátolták volna őt a haladás útján, ő viszont nem akart gátakat magában, mert neki kellettek a felhőkarcolók kívül mert a lelkében egy pincelyuk volt csak - semmi más.

Igen ezt a hibát be kell ismerni, és utána el kell kezdeni azt csinálni, amit az a belső lény akart volna a legelejétől kezdve nagy alázattal nagy engedelmességgel és nem törődve azzal, hogy milyen fájdalmak fogják érni őt közben. Ez lett volna az út az első pillanattól kezdve, az evangélium útja (én vagyok az út, az igazság és az élet) a tao útja és a zsödáj lovagok útja akik szintén a tao-ból merítettek - az erő legyen Veled (hamarosan május 4-dike lesz a csillagok háborúja hívők ünnepe)! Semmi más lehetőség nincs, aki nem tudja, hogy ki ő belül, az induljon el nagyon gyorsan és keresse meg, aki pedig már egy kicsit tudja, az tartson ki mellette hősiesen, és menjen vele nyugodtan azon az úton, amelynek vértanúság lesz a vége, mert más nem is lehet, ha nem az lesz, akkor egész biztos, hogy az élete hátralévő részét is ugyanúgy elszúrta mint az eddigit...