Tizenkét angyal (régi): Felébredni

Igen - nagyon nehéz felébredni - szinte lehetetlen. De csak szinte mert egyébként meg lehetséges!

Az angyal terv

2023. január 7-dike van, vagyis ortodox karácsony például az oroszok által már elég jól letarolt Ukrajnában is. Egy ilyen dátum kiválóan alkalmas egy fontos projekt elindítására, nyilván nem véletlenül történik pont ma ez. Pár perce megrendeltem egy saját tervezésű hűtőmágnesből 12 darabot - hátralévő életem egyetlen lényeges feladata az lesz, hogy ennek a 12 hűtőmágnesnek gazdát találjak. Ha ezzel megvagyok, jöhet bármi, sőt szeretném is, ha jönne valami.

Ilyen hűtőmágnest az kaphat tőlem, aki megérti, hogy ez a 2000 éves nyugati civilizáció, amelyben mindnyájan sok generáció óta nevelkedünk, miért olyan félelmetesen emberidegen, megérti, hogy a szív-lélek-értelem szerves egységet az emberben hogyan bontotta meg, és hogy ennek a lét egyetemes terében elkövetett gazságnak milyen súlyos következményei lettek mindenkire nézve, és megérti persze azt is, hogy ezek után milyen nagyon nehéz feladatai lesznek a becsületes helytállás érdekében:

- a belső fókusz engedelmes gyakorlása által szellemi értelemben fel kell növekednie, a lét egészével való kapcsolatban autonóm, tudatos, öntudatos lénnyé kell válnia

- a környezet hamis kényelem és biztonság kínálatát el kell utasítania, a minden időn átívelő egyetlen kibontakozás folyamatába való beilleszkedésből, a lét egészére irányuló személyes szolgálatából fakadó szellemi erőket ki kell aknáznia

- tudatosan kell készülnie és másokat is felkészítenie a modernizmust lezáró nagy kataklizmák után kialakuló egészen új, sok szempontból nehezebb, de összességében mégis csak tisztább és egyértelműbb és átláthatóbb világhelyzetben való helytállásra

Ennek a projektnek a tovább részletei majd a közeli jövőben fognak kialakulni és akkor kiderülni is. Akit érdekelnek a róla szóló hírek, az e blogon követheti őket.

Az angyal terv lényege

Ez a modern társadalom oly mértékig korrupt, hogy a részévé válni egy morálisan vállalhatatlan tett, ha pedig valaki ezt a gazságot mégis elkövette (párunkkal megtörtént), akkor igyekezzen a lehető leghamarabb korrigálni és kiválni a bandából, ahol eddig bűnözött. Egyébként ezt a trivialitást mindig is tudtam, csak nem voltam elég bátor komolyan venni, és a belőle fakadó feladatok elvégzéséért élni. Az egy nagyon jó kérdés, hogy aki itt nőtt fel, itt élte le az egész életét, arra van minden képessége kihegyezve, amire itt van szükség, hogyan váltson "x" évesen, hogyan menekítse ki magát, a lelkét ebből a gyalázatból. Ez nyilván egy nehéz feladat, nagyon nehéz, nyilván az ember bele fog halni a végén, de akkor sem érzek más vállalható opciót. Ha Jézusnak sikerült kinőnie az őt körülvevő ingyen cirkuszból, akkor nekünk is sikerülhet, legalábbis, ha olyan elszántak leszünk, amennyire ő az volt. Az angyal tervnek ez a lényege, keresni kell olyan embereket, akik ezt értik, és hajlandóak elindulni ki a pusztába, akiknek az élete mostantól egy olyan exodus lesz, mint amilyen a zsidó nép Egyiptomból való kivonulása volt, mert érzik, hogy a sivatagon ott van az ígéret földje, és ha ők most elindulnak, valakik majd el is fognak jutni oda...

Más, mint a többi...

Kicsit másmilyen vagyok, mint a többiek. Nem vagyok hivatalos autista, de azért érzem, hogy sok emberrel ellentétben én kicsit máshogy nézek a világra (kicsit kívülről, mert nem nagyon vagyok benne), másmilyenek az érzékeléseim, mást is észreveszek, néhány olyan dolgot pedig, amelyet legtöbben a kisujjukból kiráznak, a bennem lévő zsigeri ellenállás miatt képtelen vagyok megtenni (ahogy az a hivatalos autistákkal is megesik gyakran). És ebből a sok másságból adódik számtalan szokványostól eltérő feladat, sőt adódott eddig is, csak sajnos nem volt elég bátorságom felismerni őket, amiből lett egy csomó baj. Nekem nem lett volna szabad világi karriert építenem, talán megházasodnom, családot alapítani, gyermeket nevelni se lett volna szabad, addig legalábbis biztos nem, amíg nem kerülök tisztába magammal. És úgy se, ahogy az itt szokás, mert a családcsinálás ebben a modern társadalomban alapértelmezés szerint csak a már egyébként is létező borzasztó dolgok újratermelését jelenti. (És pont ezért másnak se, de ők ezt még nem látják, én viszont már igen.) Nekem ebbe a társadalomba nem lett volna szabad beállnom, legfeljebb annyira lehetett volna, amennyire az esztergomi lány vitt is ajándékot Mátyás királynak meg nem is, vagyis okosan, mint a kígyó és ravaszan, mint a róka. (Persze, másnak is csak úgy, de ők ezt még nem látják, én viszont már igen.) Emiatt elég nehéz életem volt, és ezután is nehéz lesz, csak máshogyan lesz az, de nem baj, tudom, hogy pont annyi örömben lesz részem, mint amennyi fájdalomban is, hiszen ez a kettő kiegyensúlyozza egymást mindig, akárhogy is trükközik valaki. Másnak kevesebb jut mindkettőből, nekem meg egy kicsit több - ez a sorsom, miközben tisztában vagyok azzal is, hogy a skála sokkal szélesebb, bőven vannak olyanok, akik nálam jóval többet fognak szenvedni az életük során. Annyira gyáva vagyok, hogy ha nekem kéne választani, biztos, hogy még most se választanám magamat, de ezt a jóisten is tudja, és most már nem bízza rám a döntést, inkább teremt egy olyan helyzetet, amelyből nem lehet kihátrálni - egész biztos, hogy jól teszi, és ha már így alakult, akkor inkább elfogadom, mint lázadozok ellene továbbra is. Próbáltam az lenni, aki nem vagyok, belebuktam, marad tehát az, hogy elfogadom a személyiségemet, az igazi énemet a feladataival együtt. Sok segítségre nem számítok, voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, de már elmúltak, viszont, ha valaki mégis úgy dönt, hogy picit segít, annak meg fogom köszönni. Egyébként úgy gondolom, hogy azt az útszakaszt, amelyet az elmúlt szűk két évben megtettem, valahogyan mindenkinek végig kéne járnia, mert az ember eredeti belső fejlődésének, öntudatára ébredésének egy nagyon fontos része ez a folyamat, de azt is tudom, hogy nagyon sok ember rosszabb helyzetből indul, mint én. Mert én egy kicsit másmilyen vagyok, mint a többiek. Nekem ez könnyebb…