Épp ma voltam Lucánál - megbeszéltük szépen. Nem tudunk máris visszamenni az erdőbe, mert nagyon sok szállal kötődünk ahhoz a teljesen rossz alapvetésen felépült civilizációhoz, amely mai állás szerint csak felrobbanni tud, de gondolni kell arra is, hogy az a robbanás nem feltétlenül a vége lesz, és készülni kell már most arra, ami utána fog jönni. És függetlenül attól, hogy annak az elkövetkezendőnek mennyi az esélye, mert ha mákszemnyi, akkor is, mert az ember belső lényege az a remény, az a hit, hogy túlélhető minden, és túl is kell élni valahogyan. Azok a jó törekvések, amelyek ebből a most zajló őrületből kifelé mutatnak, vissza oda, ahonnan jöttünk, vissza oda, arra az útra, ahonnan nem szabad lett volna letérni.
Ha valaki azt mondja, hogy az élet véges, és egyszer vége lesz, mert elfogynak a feltételét jelentő erőforrások, és ez így rendben is van, akkor ő az ember lényegét tagadja meg, a lefontosabbat, ami a létünk legbelsőbb magját jelentette és jelenti az idők kezdetétől fogva. Igen, ebben a társadalomban nagyon sokan vannak, akik úgy vélekednek, hogy nincs semmi baj az ember kihalásával, hiszen annak a bekövetkezése egy törvényszerűen bekövetkező esemény, de ez egy rettenetes gondolat, mert szembe megy az ember legbensőbb valóságával, és ennek a gondolatnak következményei is csak rettenetesek tudnak lenni, mint ahogy rettenetesek tényleg, ahogy azt látjuk magunk körül minden folyamaton, amely csak lejátszódik.
Igen, rettenetes, hogy itt az ember hosszú távú jövőjéről sokkal kisebb szempontok miatt nagyon sokan lemondtak már, hogy az egész közeg ezt a teljesen torz szemléletet sulykolja, igen, ez borzasztó! És rettenetes, hogy olyanból, aki ezt nem tette meg, aki ebben nem akar részt venni, olyan kevés maradt, hogy hozzájuk képest a fehér hollók csapatostul lepik el az erdőt, és rettenetes, ahogy az összes többi bánik velük, és teszi őket módszeresen tönkre - most nem magamról beszélek!
Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé - aki ezt maga megélte, az nagyon jól tudta, hogy a mi sorsunk is ez lesz, ha csak nem adjuk el a lelkünket mi is a komplett tébolynak, amely azt hirdeti, amit Te is írtál az előbb, hogy úgyis vége lesz, nem lehet segíteni rajta. Utóbbinak egyenes következménye, hogy bármit tenni az ellenkezőjéért teljesen felesleges, vagyis lényegi munka nincs, az egyetlen ami számít, hogy legyen jó hangulat a hátralévő elég kevés idő alatt. Tudom, hogy Te most éppen, illetve 15 éve ezt szavalod, de hát pont ez az amivel nem tudok egyet érteni...