Tegnap pont arra hivatkoztál amit soha sem éreztem elfogadhatónak, a modern társadalom közönyére, hogy a létmódját normálisnak és igazolhatónak tartja, hogy a Föld kincseinek felélése itt egy kézenfekvő és jó megoldás az életben maradásra, hogy senkinek sem ugrik be az ellenkezője, senkinek sem ugrik be, hogy ez mennyire abszurd alapvetés, senki sem gondol arra, hogy mennyire mást kéne tennünk már réges-rég óta, hogy úgy viselkedünk, mintha sáskák lennénk, pedig embereknek kéne lennünk, akiknek pont ezt nem szabadna csinálniuk, hogy pont az emberség az, ami kétségbeejtően hiányzik a kultúránkból, a szemléleteinkből, mindenből.
Egyetemista koromban ez már biztosan bennem volt ez, az évhalasztásra már biztosan az ezzel kapcsolatos tehetetlenség érzésem miatt került sor, Taizébe azért mentem, Budapestről ezért költöztem el, az édesanyámmal való konfliktusom alapoka ez volt, de az édesapámmal való különlegesen jó kapcsolatom is innen ered, ugyanis ő ezt hasonlóan érezte, és valahol a mélyben emiatt rezonáltunk egymásra. És a házasságom is azért nem sikerült, és most ezért nem találom például a gyermekeimet sem és lehet hogy nem is fogom megtalálni őket soha, mert ők sem ezek a sáskák, akivé pont én neveltem őket hiszen máshoz gyáva voltam viszont most azt képzelik magukról ők is hogy de. Mert ahogy mi itt élünk, ebben a modern társadalomban, az nem emberhez méltó, pedig közben belül emberek vagyunk, tehát nem azt éljük, akik mi a lényegünk szerint vagyunk, hanem egy tökéletesen idegen dolgot, amely kívülről került ránk, olyan emberektől tanultuk el, például a szüleinktől, akik sok generáció óta ugyanezt a nagyon rosszat csinálták.
Az összes írásom, az összes levelezésem, minden törekvésem most már azért van, hogy erre legalább pár embert ráébresszek az életemmel, semmi más célja nincs, de ez igen, ezt feladatomnak érzem, és ezért ebbe beleállok és dolgozom érte nagyon keményen és bevállalok kurva nehéz helyzeteket is, ha kell (kell). Az egész levelezésünk erről szólt, de nem csak Veled, hanem másokkal is, egy tucat embert meg tudok nevezni, akivel egy ugyanilyen történet játszódott vagy játszódik le, de akkor se fogom feladni, hogy ha nagyon nehéz és végig fogom csinálni és csepp leszek a tengerben, egy olyan csepp amely csinál maga körül pár másik cseppet is vagy ha nem csinál legalább megtart, megerősít olyanokat, akik nélküle képződtek, mert szerencsére egy-kettő azért van belőlük is, nincs meghülyülve mindenki teljesen, valami feldereng itt-ott az éjszaka tökéletes sötétségében is, egy-két lámpás fénye pislákol itt-ott...