Teljes képzavarban élünk. Azt a társadalmat, amely a Föld nem megújuló erőforrásainak agresszív felélése révén hoz létre pillanatnyi kényelmet és könnyű életkörülményeket saját maga számára, én sok mindennek tudnám nevezni, de fejlett emberi közösségnek a legkevésbé sem. Egy fejlett közösség tiszteli a körülötte lévő anyagi valóság korlátait, a nem megújuló erőforrásokhoz nem vagy csak nagyon óvatosan nyúl, hosszú távú esélyeit perc előnyökre nem cseréli el. Egy fejlett közösséget visszafogottan élő, a lét egészére tekintettel lévő, így a következő generációk esélyeit is szem előtt tartó emberek alkotnak, akik az engedelmes szolgálattevés szándékával vannak jelen a fizikai világban.
Természetesen voltak már ilyen közösségek a történelem során, ez a modern társadalom viszont egyáltalán nem ilyen, ez a modern társadalom kétségbeejtően fejletlen, és ezért ebben a modern társadalomban a magára valamennyit adó személynek semmi keresnivalója sincs. Úgy sétáljon benne, hogy ez nem az ő közege, semmi köze sincs hozzá, és amennyiben kapcsolódott hozzá mégis (sajnos legtöbbünkkel ez történt), igyekezzék leválni róla, a hozzá kötő szálaiból amennyit csak tud, vágjon el, és helyette a mögötte meghúzódó mély emberi összetartozásban keressen magának egy sokkal nehezebb, sokkal több fájdalommal járó, de sokkal inspirálóbb, hozzá, az ő belső valóságához sokkal méltóbb személyes kibontakozást, életet.