Sorsszerűen

Teljesen sorsszerűen eleve elrendelés szerint történik minden. Én vagyok Hagalaz, a kilencedik rúna a vikingek ABC-jében, amelyet egyébként a legfontosabbnak, a rúnák rúnájának tartanak és amely a katalizmában rejlő erőkre utal, azokra az erőkre, amelyek felfordulást csinálnak, de csak azért, hogy a mostani helyett egy magasabb szellemi minőségű új születhessen meg. Azért van a hüvelykujjamra tetoválva ez a rúna, és mellé a mutató ujjamra pedig a tiwaz, amely a tűzön-vízen át való kitartás, az eltántoríthatatlanságra utal, arra ugyanis egy ilyen misszióhoz nagyon nagy szükség van. De lehet mondani úgy is hogy az összeomlás prófétáját vagy a nagy újra indulás angyalát látod, amikor rám nézel, mert ezek a szavak is jól kifejezik, hogy miről van szó. Mert ez előtt az esemény előtt áll most az emberiség, és a jóisten, a karma, a világ belső rendje, a szellemi mélyvalóság - mondhatjuk ezerféleképpen - engem nézett ki arra, hogy a lehető legtöbb embert felébresszek előtte. Mert muszáj, hogy sokan felébredjenek, ha azt akarjuk, hogy ez a vihar ne pusztítson el mindenkit.

Már Taizé-be is azért kellett elmennem, már ott is erre kaptam a kiképzést, csak túl gyorsan hazajöttem, akkor még nem voltam eléggé tisztába magammal, és főleg nem voltam elég bátor, hogy egy ilyen nehéz feladatot elvállaljak. Majd ha elolvasod a levélben azt a részt, amelyet Évának írtam, ezt még jobban fogod érteni. Ha meg élő szóban elmondok Neked pár dolgot a gyerekkoromból, meg a családom életéből, akkor pedig még annál is jobban. Igen, így jártam, nem kértem, kaptam, de így jártatok Ti is, mert nyilván nem ehet engem csak úgy kirakni a külső ablakpárkányra, hogy vigyen el valaki. Illetve lehet, de akkor az a Ti teljes és mindennél nagyobb szégyenetekre válna, az annyi, mint Jézust elárulni, ahogy azt Júdás meg is tette, elég nagy szégyen már az is, hogy eddig így bántatok velem, csak annyi a mentségetek, hogy én sem mondtam el világosan, hogy miről van szó...