Eddigi életünk során egy teljesen abnormális dolgot tekintettünk normálisnak, egy olyan rendszert, amelynek az axiómái is használhatatlanul torzak voltak, és akkor nyilván minden levezetése, következménye, tétele is az lett. Nagy sikereket ért el az emberiség, kiemelkedett a természetből, de most szépen kiderül mégis, hogy a sikerei egy kalap szar nem sok annyit se érnek, mert ez egy rossz irány volt a legelejétől kezdve. A természetből ugyanis nem lehet kiemelkedni - a természet kegyetlenül magára hagyja azokat akik megpróbálnak kiemelkedni belőle, aztán majd jól megnézhetik magukat...
Ma van az erő napja, amely közel sem akkora hülyeség, mint amekkorának első pillantásra látszik. A dátum egyébként egy szójátékból lett (belül minden ember egy játszó gyermek), Yoda mester ikonikus szavait a Csillagok háborújában (May the force be with you - Az erő legyen veled) lehet úgy érteni, hogy May the fourth be with you, vagyis május negyedike, amely napon a Csillagok háborúja hívők szerte a világon nagy ünnepet tartanak, sokan szabadságot vesznek ki, Tunéziában, a buckalakókról szóló jelenetek forgatásának helyszínén tömegek gyűlnek össze partizni, szeánszokat tartani ilyenkor például.
Nehogy valaki azt higgye, hogy ítt most szimpla bohóckodás zajlik - ennél azért sokkal többről van szó. George Lucas, a Csillagok háborúja kitalálója komolyan utánanézett az erőnek, Joseph Campbell organikus vallástörténész munkáiból merített, de rajta keresztül az emberiség legfontosabb vallásainak szellemi főmotívumaihoz nyúlt tulajdonképpen. Legerősebben talán a taoizmussal való kapcsolat látszik, amelynek alapüzenete, hogy létezik egy olyan út, belső rendszer, fejlődési folyamat, amely az emberiség történetét irányítja. és amellyel valaki két dolgot tehet, vagy lázad ellene, de az univerzális belső folyamat attól nem fog megtörni, csak neki meg a környezetének lesz rosszabb az élete, vagy elfogadja, és akkor kap egy szép személyiségfejlődést cserébe, miközben a csodálatos élmények mellett persze sok nehéz helyzetbe is fog kerülni, sőt fájdalmas tapasztalatok fogják érni, hiszen anélkül - sajnos - semmiféle fejlődés nem lehetséges.
Mondanom se kell, hogy ezt a dolgot a taoizmus nem sajátítja ki, hiszen a kereszténységben emlegetett szentlélek is nagyon hasonló hozzá, illetve a szentlélek egy árnyalattal talán még több bizakodásra ad okot, hiszen ott az erő már egy személy is egyben, persze lehet, hogy a tao is személyes, ezt a kérdést elég nehéz pontosan megválaszolni, de nem is biztos, hogy kell. Szinte mindegy, hogy melyik vallás belső mélyvalóságot leíró szavával élünk, maguk a tartalmak annyira egyformák, legfeljebb a kép, amelyet használunk a rá való utaláshoz mutat eltérő jegyeket az adott vallást létrehozó kicsit eltérő kulturális szövet sajátosságai miatt, de a különbségek inkább a felszínen tűnnek fel, ha valaki mélyebbre megy akkor az egyezőségek fogják megdöbbenteni őt.
Ez az erő, illetve a hozzá való folyamodás szükségessége ma aktuálisabb, mint bármikor. A huszonegyedik század elejére az emberiség eljutott abba az állapotba, hogy már csak a csoda segíthet rajta - vagy az erő, amit Yoda mester is folyton szóba hoz. Bendell mondja ki, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, a katasztrófa valószínű, a kihalás lehetséges, de azt is hozzá teszi, hogy ez a világhelyzet egyben egy nagy lehetőség is, hogy észre vegyünk olyan dolgokat, amelyeket nem tudtunk érzékelni addig, amíg robogott a szekér, és utána változtassunk nagyot a létmódunkon, a szemléleteinken, a magatartásunkon az életünk legmeghatározóbb, legmélyebb viszonyait, kapcsolatait, összefüggéseit, eddig alapnak tekintett axiómáit is kérdőre vonva. Nem azért, mert akkor biztos, hogy megmenekülünk, hanem azért, mert talán. Meg azért, mert akkor az emberiségnek lesz egy egész másmilyen tapasztalata is önmagáról, mint amilyen eddig volt. Az általa bevezetett mély adaptáció fogalom azt jelenti, hogy az emberben vannak olyan potenciálok, amelyek átsegíthetik egy másik korba, egy fejlettebb állapotba, a külső körülmények ott valószínűleg sokkal rosszabbak lesznek a mostaninál, de az ember maga talán jobb lesz, Bendell legalábbis ebben bízik és én is.
Nagyon tisztán nagyon egyértelműen nagyon bátran kell beszélni arról, hogy ennek a civilizációnak lényegében vége van, egy nagy átmenet jön hamarosan, sőt már el is kezdődött, amelyre mindenkinek minden erejével, minden figyelmével, nagyon céltudatosan készülnie kell. De ahol ezt valamilyen okból így még nem lehet kimondani, ott sem szabad hazudni, sem impliciten, sem expliciten nem szabad utalni az ellenkezőjére, olyan reményt kelteni, hogy ami most van, az sokáig fog tartani még ugyanígy. Bármennyire is riasztónak tűnik ez a távlat, nem szabad megrettenni tőle, az odadobott kesztyűt muszáj felvenni, a mélyalkalmozkodás képességét muszáj valahogy megszerezni, mert azon múlik minden, akik vagyunk, akik lehetünk, és akik lehetnek másokból, ha minket látnak, ha a mi példánkból tanulnak, például a gyermekeinkből, akik számára nem fogjuk tudni megőrizni azokat a könnyű életfeltételeket, amelyek között mi éltünk, és élveztük a morális értelemben nekünk egyáltalán nem járó javak és szolgáltatások özönét - csak ennek a viselkedésünknek a valódi minőségével eddig valahogy nem sikerült tisztába kerülnünk, de a helyzet meg a fájdalom, ami majd jönni fog ezt kiválóan meg fogja világítani nekünk és nekik is elég gyorsan...
Nem hiszem, hogy nagyon kéne feszegetni az "És akkor most mit lehet illetve kell csinálni?" című kérdést, inkább azt hiszem, hogy a helyzetünk súlyosságát kell jól megérteni, hogy tényleg agybaj egy zárt rendszerben hinni a végtelenségig tartó, sőt egyre jobban pörgő fogyasztás fenntarthatóságában, és hogy ez az agybaj, minket normálisnak mondott modern embereket, minket mindannyiunkat legalább kétezer éve vastagon jellemez, hiszen a modernizmus akkor kezdődött, az aknákat akkor kezdtük el telepíteni, a haladás meg az ipari forradalom pedig jól felrobbantotta őket. Ha ezt az abszurditást elég világosan exponáljuk magunk és egymás számára, de közben elég világosan tudatosítjuk magunkban meg egymásban is, hogy ezen, ha mi nem, akkor senki se fog változtatni, és világosan kimondjuk azt is, hogy a változáshoz van bennünk elég erő, amelyben ha hiszünk, teret adunk neki, akkor az ki is fog tudni bontakozni, és át fog tudni rendezni minket, ha ezeket a dolgokat megcsináljuk és utána elég nyitottak maradunk, és kérjük az erőt, ha nem szégyelljük, hogy vágyunk rá, akkor az jönni fog és munkát fog végezni bennünk.
Nem tudom, hogy pontosan mit fog tenni ez az erő, nem is érdekes, azt fogja tenni, amit kell neki. El fog tudni kezdődni rajtunk az a változás, amelyet a gyermekeink majd folytathatnak, ha kedvet kapnak tőlünk - hát csináljuk úgy, hogy kedvet kapjanak. Ahogy Gandhi mondja, meg ahogy Dorka lányom kiválasztotta ezt az idézetet az érettségi tablójukra, Te legyél az a változás, amelyet a világban látni akarsz - erre vagyunk meghíva mindannyian, az emberi lét egyetemes üzenete, mely betölti a földet és az eget több millió éve, így hangzik ugyanis - jó sok szerencsét hozzá! Good luck - Bon courage - Удачі!
