Nem tudom megnézted-e végül a mókust, amelyet küldtem. Mert a mókus tudja. Tudja hogy az életének van egy belső logikája, belső fejlődése és abban a fejlődésben most az ugrás következik - más nem is történhet vele. Nem mér, nem számol, nem elemez, hogy az a másik fa szemben elbírja-e majd, hanem ugrik, mert bízik az ösztöneiben, bízik a belső érzékeiben, elszánt, tudja, érzi hogy most az jön, és csinálja is. Abban a mély, belső létszövetben él, amelyben, amíg benne voltunk, értettük a nagy összefüggéseket, és ahonnan a civilizáció, más szóval a rablás végtelenül messzire eltávolított minket, és most már úgy beszélünk, meg úgy hárítjuk minden feladatunkat, ahogy Te is írtad nekem tegnap: a társadalom egy olyan bonyolult probléma, hogy azon 100 ezer filozófusnak kell együtt dolgoznia, hogy születhessen valami megoldás, és mivel 100 ezer filozófus nincs, együtt dolgozni meg pláne képtelen, az egész úgy hal meg, ahogy van, illetve meg se születik, miközben mi elnyaralhatjuk az összes időt, mert egy úgysem tud tenni semmit.
Ehelyett lehet az embernek egy értelmezhető létkapcsolata, ha elkezdi ott hagyni a rablást, elkezdi használni a belső érzékeit, ha komolyan veszi azt, amit a belső hang mond neki, akkor ő a létszövet része lesz megint, akárcsak a mókus, és amikor kell - ugrani fog, pont úgy, ahogy az utóbbi. Ez az a belső kapcsolat, amely nekem egy kicsit visszajött az elmúlt két év alatt azoktól a tapasztalatoktól, amelyeket nem féltem átélni, és ezért tudom most már elég biztosan, hogy mi a dolgom. Belülről, ösztönösen érzem, és közben persze mondom mindenkinek, hogy bárki más is megérezheti ugyanennyire a sajátját, ha meri elfelejteni azokat a sztereotípiákat, amelyeket tanult, ha mer kiválni a rablásból, meri kihajítani a régi élete tárgyait, mer egy nagy tabula rázát csinálni, ha nem dédelgeti, nem takargatja a tehetetlenségét mindenféle fake szólamok idézgetésével, és ugrik, amikor úgy érzi, hogy azt kell tennie. És most úgy érzem. Nem kevés az egy, az egy nagyon-nagyon sok. Egy mókusban, a mozdulatában, a nézésében, a figyelmében benne van minden, amit tudnunk kell nekünk is.
