Ha ezek az emberek meg tudták csinálni, akkor menni fog nekünk is. Fogunk tudni olyan életet élni, amely ezt bemutatja, és amely jelzés lesz minden élő számára a buborékon túli valóságról. A jogtalanul, igazságtalanul, ganéj, tetű, féreghez se méltó módon magunk köré épített buborékon túliról kell üzenni, a mélyvalóságról, amelyet az ész nem fog fel, de mégis az ember lényege, és aki akarja, az érezheti, kapcsolatot teremthet vele a szívével, érdemes érte élni és meghalni is. Azért viszont nem érdemes, hogy benne maradj egy olyan burában, amely holnapután Rád omlik úgy is. Annak nincs semmi értelme...
Van ez a népszerű idea, hogy építsünk burkot magunk köré, amely majd megvéd minket a természet viharjaitól, meg a mindenféle csapásoktól. Van, igen, ezt tanultuk el a szüleinktől mi is, mostanában kiegészül azzal, hogy okosan, mert szeretnénk ha megmaradna még egy kis ideig legalább. A nagy baj vele az, hogy az ember nem erre van kitalálva, sem kiegészítéssel, sem anélkül - egyik se jó - ez nem elégít ki senkit, ennél mindannyiunk szívében sokkal nagyobb vágyak élnek. És emiatt nekünk embereknek ez a buborékban lebegés nem fog menni soha, pont ugyanúgy ahogy már eddig se ment. A rövidlátó ész ezeket a vágyakat ideig-óráig el tudja nyomni, de a gőz a fedő alatt felgyülemlik, és egy idő után a kukta fazék felrobban. Most pont ez történik...
Ezek azok a szélesebb távlatok amelyekből a modern világra és benne magunkra kell néznünk, hogy megértsük, mi történik velünk...