Egy buborékban éltünk eddig, egy olyan buborékban, amely nem sokára szétpukkan, ez a buborék tehát egy nagyon veszélyes hely, és nagyon gyorsan el kell hagyni. Mindannyian abban éltünk, a legfelvilágosultabbak is, ahogy én, úgy Te is, és a buborék világ tevékenységeit űztük, például futottunk a Balaton körül, ami önmagában még talán nem lett volna olyan nagy baj, de ha világosabb fejjel végeztük volna, az nem lett volna baj azért. Vagy nevezhetjük süllyedő hajónak is, mindegy, mert a következtetés, a feladat akkor is ugyanaz. Amikor az étteremből kiléptünk, és megkérdeztem Tőled, hogy mi a jó válasz erre a helyzetre, tulajdonképpen erre gondoltam, leválni róla, elszakadni tőle, amennyire csak lehet és segíteni másoknak is, hogy eljussanak erre a felismerésre és utána ők is kezdjék meg azt a folyamatot a maguk tempójában, a maguk érzékenysége, a maguk képessége szerint - ez igaz - de valamit kezdjenek el, és én ahhoz egy impulzus legyek. Ez van a klímafreskó mögött is, ez van a mögött, ahogy sok emberi kapcsolatomban, például a gyermekeimmel viselkedem, érzem, hogy nagyon komoly érzékenységem és abból kifolyólag feladatom van az emberiségnek a legnagyobb átmenetére való felkészítésében.
Ezt szerettem volna elmondani édesanyámnak is a halála előtt, nem sikerült teljesen, de valameddig azért eljutottunk a megbeszélésében, és szépen lassan kezdenek lenni más részeredmények is. Sipos Tamás eljött hozzám, beszélgettünk, nem oldottunk meg mindent, de nagyon nagyot lépett mégis, érzem, de azt is, hogy a mi kettőnk barátságának a túlélése is egy nagy jel, hiszen simán elúszhatott volna., de mégse az történt. Remélem, eljutok a gyermekeimhez is hamarosan, és nem úgy, hogy engedek a buta zsarolásuknak, amellyel teljesen természetesen hárítják a felvetéseimet, hanem úgy, hogy hamarosan rá fognak jönni, hogy nincs igazuk, illetve abban nagyon is, hogy kegyetlenül megvezettem őket, amikor arra neveltem őket, hogy nyugodtan legyenek sikeres modern emberek, és nem arra, hogy ők is nagyon távol tartsák magukat ettől a modelltől, még ha praktikusan kell is hogy legyen kapcsolatuk vele. Igen, borzasztó, amit a gyerekekkel csinálunk úgy általában is, amikor elhitetjük velük, hogy ebben a civilizált álvalóságban, ebben a veszett világban van nekik jövőjük, már a szüleinknek se volt, de nekik vastagon el fog fogyni minden az életük felére, és nem mindegy, hogy addigra milyen belső tartalékaik lesznek...
Nagyon nincs időm, és erőm se, nem akarom szaporítani a szót, remélem, előbb-utóbb lesz megint alkalmunk beszélgetni ezekről a dolgokról!