Klímafreskót tartani fiataloknak úgy, hogy az ember nem ismeri be, hogy maga is őrült nagyot hibázott, nem lehet. Mert bármelyik fiatal megkérdezheti, hogy mért nem kezdtél el zizegni Te is ennyi idős korodban, ha ez tényleg akkora probléma, mint amekkorának most látszik. Erre azt mondani ugyanis, hogy akkor még nem látszott, teljes képtelenség. Nem történt azóta semmi olyan, amit ne lehetett volna bemérni már akkor is. Hogy egy véges rendszerből nem lehet végtelen sok erőforrást kibányászni, azzal tisztába lehetett volna kerülni már az általános iskolában is, mert ehhez nincs szükség még matematikai logikára se, de nekünk sikerült elsiklanunk e trivialitás felett mégis.
Egész biztos vagyok abban hogy az emberben óriási belső energiák vannak, de abban is hogy azok az energiák nem tudnak hasznosulni, amíg hologramokban hisz. Sajnos a civilizációk, azon belül is leginkább a nyugati civilizáció ez a szó kiválóan jellemzi. Hogy elégetjük a fosszilis energiahordozókat, abból lesz hőmennyiség, amelynél melegszünk, meg munka, amellyel egy csomó gépet meghajtunk, vagy áramot termelünk és az áram hajt meg egy csomó gépet, és emiatt nekünk kevesebbet kell dolgozni az életben maradásért, sőt lassan csak a gépek kezelését kell elvégeznünk, és utána létrehozhatunk újabb gépeket vagy különböző műalkotásokat vagy egyszerűen elszórakozzuk a fennmaradó időt, sport, kirándulás, pihenés - szóval ez egy hologram, hiszen semmi alapja sincs, a valóság nem igazolja vissza, legfeljebb pár percig tűnik úgy, hogy ez működhet, valójában végtelenül nagy kárt teszünk vele a bolygónak meg magunknak is, mert minden kapcsolatunkat elveszítjük a fenntartható (vagyis a valóságos) dolgokkal, többek között a saját lelkivilágunkkal is, hiszen a mi belső lényünk arra, amit most csinálunk, egész biztos, hogy nem vágyik. Erre kellett volna rájönni fiatalon, akkor most lehetnénk büszkék valamire, erre nem jöttünk rá, tehát semmi alapunk sincs mellet verni.