Jézus születését ünnepeljük, akinek a tanítását, az életét, a példáját, a tanulságát, az áldozatát az a most éppen összeomlása előtt álló erőszakos, agresszív, fasiszta nyugati civilizáció, amelyben mi is születtünk felnőttünk és - anélkül hogy a legkevesebb fogalmat alkottuk volna a körülöttünk zajló gyalázatról - az életünk jó nagy részét már leéltük benne, elképesztően mocsok módon torzította el, butította le, herélte ki, és a kapott végterméket az ámokfutása ideológiai alapjává tette. Kérlek szépen Benneteket, hogy erre is gondoljatok ma, amikor boldog karácsonyt kívántok egymásnak, ne csak a beiglire (a mákos változatot én is nagyon szeretem), a családi asztalra, a díszgyertyákra meg a nagymisére a mennyből az angyallal, amelytől én leginkább óriási szomorúságot tudok csak érezni, végtelenül nagy ürességet és azt, hogy rajtunk embereken lehet, hogy már tényleg nem lehet segíteni...
Ne hazudjátok tovább azt az észbontó torzulást, amely pont a ma született Jézus tanítását, életét, példáját vitte le a pokol leggyalázatosabb mélységeibe, és pont azok által, akikre a szellemi örökségét bízta. Nem lehet szeretni senkit úgy, hogy közben az alapbajt elhallgatjuk, hogy nem mondjuk ki, hogy az ószövetségi bűnbeesés pont azt a civilizációs fejlődést jelenti, amely mára teljesen kifulladt, hiszen más nem is történhetett vele, hiszen olyan erőforrásokra épített, amelyek véges mennyiségben álltak rendelkezésre, és ezeknek az erőforrásoknak a készletei mára oly mértékig lecsökkentek, hogy a gödörből kimászni most már elvi képtelenség is.
A karácsony az ünnepek ünnepe lenne, ha ezt értenénk, így viszont csak egy szomorú bohózat, amelyet kínunkban előadunk, hogy addig legalább meg lehessen felejtkezni a mulasztásaink szörnyű következményeiről, és a gyermekeinket is elkábítjuk vele, pedig ők aztán biztos, hogy nem érdemlik meg, hogy ilyen gyalázatos módon csapjuk be, vezessük meg őket. Sajnos én ebbe az ünneplésbe ilyen formában most már nem tudok beszállni, nem akarok bűnrészes lenni, a gyermekeim pontosan ezért nem tudnak mit kezdeni velem, legalábbis a két nagy, mert ők még azt hiszik, hogy az a hanta, amelyet láttak otthon húsz éven át, rendelkezik valóság alappal, mert ők se merik még látni és kimondani a szöges ellenkezőjét, én viszont már látom hogy egy szín tiszta kitaláció volt az egész, semmi más, sőt az átverések átverése, amelyet én is csináltam, mert különbözni a többitől nem volt elég bátorságom.
Igen Jézus mindent látott, mindent értett előre, valószínűleg azt is, hogy mi meg mindent félre fogunk érteni, és csinálta mégis, mert tudta, hogy mást akkor sem tehet, mert tudta, hogy az egyetlen, amiért érdemes élni, az a becsület meg a tisztesség, vagyis az ember belső kvalitásai. Ez a példa, ezt kell átvenni, ezt jelenti a karácsony, ezt jelenti az ő megszületése. Nem a fenyőfát az elektrolux égőkkel, nem az ünnepi vacsorát, nem a salátát meg a tortát, hanem az egyenes ember magányát, az ő elhagyatottságát, az ő kitaszítottságát, ahogy egyedül vagyok évek óta ezen a napon, mert a gyermekeim még fel sem hívnak – ilyen volt az első karácsony 2023 éve és ilyen ma az én karácsonyom is, és ezért ugyanolyan és fájdalmas és ugyanolyan gyönyörű is egyben. Nekem a jóisten tényleg megmutatta, hogy ez az ünnep mit jelent, és én ezért tényleg szomorú vagyok, nagyon szomorú és nagyan boldog is, boldogabb mindenki másnál...
